Élmények

Európa egyik legnagyobb füves pusztája, a Hortobágy valamikor nyílt árterek, mocsarak, löszös és szikes puszták, gyepek és erdők mozaikja volt. A Hortobágy az Ős-Sajó és Ős-Hernád egykori hordalékkúpján kialakult, az utolsó eljegesedés óta folyamatosan pusztuló felszínű, a környező területeknél alacsonyabban fekvő terület. A tájat elsősorban a Tisza és mellékfolyóinak mederáthelyeződései és áradásai, a nagytestű növényevő állatok legelése és az erdőket, pusztákat időnként meg-megfutó tüzek formálták. 

Az Egyek-pusztakócsi mocsárvilág valaha közel tízezer hektáron terült el, Ohat - Egyek - Tiszafüred határában. Az észak-déli irányban hosszan elnyúló, árvízjárta ősi mocsarak természetes víztárolóként fogadták be a tiszai áradások hatalmas víztömegét, s fokozatosan eresztették le a vizet a Hortobágy déli mocsarain, a Zádor folyón és a Körös-Berettyó vízrendszeren keresztül vissza a Tiszába. A terület domborzata sokkal változatosabb, mint a mocsárvilágtól keletre elterülő Hortobágyé. 

A felszínformák mindenütt magukon viselik a folyóvíz munkájának nyomait. A Kis-Jusztus mocsár hosszan elnyúló medencéjében például könnyű felismerni a Tisza vagy egykori mellékfolyójának medrét, amit keletről több méteres szintkülönbséggel egy hát, a régi vízfolyás övzátonya szegélyez. A mocsármedrek legmélyebb (1–2 m mély) részeit állandóan víz borítja, és sokfelé találhatók időszakosan vízzel borított, mocsaras jellegű rétek. 

A XIX. század derekának folyószabályozásai következtében az áradások elmaradtak, s a valamikori gazdag mocsárvilág a töredékére zsugorodott. Ez párosult a nagyüzemi mezőgazdaság élővilág romboló hatásával, a megmaradt vízgyűjtő terület feldarabolásával. 

A mocsárrendszer maradványainak megmentése, illetve feltámasztása a megalakuló Hortobágyi Nemzeti Park egyik első és sürgető feladata lett. Az Egyek-pusztakócsi mocsárrendszer (részei a Fekete-rét, Kis-Jusztus, Meggyes-lapos, Hagymás-lapos, Csattag, Bőgő-lapos)   legmélyebb medencéjét, a Fekete-rétet egy feltöltő csatornával látták el. Az árasztóvíz a Nyugati-főcsatornából érkezik, ami végső soron a Tiszából indul ki. Néhány évvel később megépült a lecsapolócsatorna is, így már a vízszintszabályozás is megvalósulhatott. A program beindulása után egy évtizeddel a Kis-Jusztus mocsarat is sikerült ráfűzni erre a csatornára, amely dél felé a Sáros-érbe torkollva a a Kunkápolnási mocsarak felé folyik tovább. 1996-ban egy nagyszabású beruházásnak köszönhetően a többi mocsár vízutánpótlása is megoldódott. Az így kialakított egységes rendszer lehetővé teszi, hogy a vízszint ingadoztatásával, egyes mocsárágak időnkénti kiszárításával a Tisza szabályozás előtti vízjárását utánozzuk. 

A madarak hamar birtokukba vették a régi-új élőhelyeket, s így a mocsár újra valóságos vízimadár-paradicsommá válhatott, központi helyet szerezve ezzel a tavaszi-őszi vonulásban.

A terület 1979 óta vízimadarak és a vizes élőhelyek védelméről szóló Ramsari Egyezmény értelmében nemzetközi védettséget is élvez.

A Fekete-rét több, mint 30 évvel ezelőtt megkezdett mocsár-rekonstrukciós munkálatait 2013-ban Európai Uniós forrásból továbbfejlesztettük. A meglévő 4 hektáros belső tó nyugati és dél-nyugati oldalán szabálytalan lefutású új mederél került kialakításra, megnövelve így a terület kiterjedését és mozaikosságát. A halállomány áttelelésének biztosításához mélyebb halágyakat hoztunk létre. A területet bemutató tanösvény szintén a Környezet és Energia Operatív programból valósult meg.